A légirégészet a régészeti kutatások egy fajtája, ahol a régészeti lelőhelyeket a levegőből fényképezik. Kezdeti célja az volt, hogy a lelőhelyek összefüggéseit tárja fel és mutassa be a régészeknek: segítségével a teljes lelőhely megfigyelhető, illetve új lelőhelyeket lehet a levegőből felfedezni.
Napjainkban a légirégészet feladata a lelőhelyek feltérképezése, összefüggéseinek értelmezése azért, hogy lehetőség szerint feltárás nélkül juthassunk az információhoz, ezáltal megmentve a régészeti emlékeket a pusztulástól.
A légirégészet sikeres és olcsó módszer, mivel nagy területek feltérképezhetőek viszonylag kevés repülő-órával.
Légi régészeti nyelven 2 típusú táj van:
- Lelőhelyek, amik még valamennyire kiállnak a földből, mint a kastélyok, erődök, várak (dombok és árkok maradékai) vagy tumulus (halomsír). Ezek fény-árnyék kontúrral érzékelhetők. Ezért is hívják „árnyék jegyű” helyeknek.
- Lelőhelyek, amelyek a földdel egybefolynak, többnyire a mezőgazdasági művelés miatt, de még mindig hagynak lenyomatot maguk után, amelyek csak bizonyos feltételek mellett láthatóak. Lenyomattól függően úgy láthatóak, mint „földdel (tájjal) vagy gabonával (ültetvénnyel) jelölt” helyek.
