A légirégészet a régészeti kutatások egy fajtája, ahol a régészeti lelőhelyeket a levegőből fényképezik. Kezdeti célja az volt, hogy a lelőhelyek összefüggéseit tárja fel és mutassa be a régészeknek: segítségével a teljes lelőhely megfigyelhető, illetve új lelőhelyeket lehet a levegőből felfedezni.

Teljes méretű kép

Napjainkban a légirégészet feladata a lelőhelyek feltérképezése, összefüggéseinek értelmezése azért, hogy lehetőség szerint feltárás nélkül juthassunk az információhoz, ezáltal megmentve a régészeti emlékeket a pusztulástól.

A légirégészet sikeres és olcsó módszer, mivel nagy területek feltérképezhetőek viszonylag kevés repülő-órával.

Légi régészeti nyelven 2 típusú táj van:

  • Lelőhelyek, amik még valamennyire kiállnak a földből, mint a kastélyok, erődök, várak (dombok és árkok maradékai) vagy tumulus (halomsír). Ezek fény-árnyék kontúrral érzékelhetők. Ezért is hívják „árnyék jegyű” helyeknek.
  • Lelőhelyek, amelyek a földdel egybefolynak, többnyire a mezőgazdasági művelés miatt, de még mindig hagynak lenyomatot maguk után, amelyek csak bizonyos feltételek mellett láthatóak. Lenyomattól függően úgy láthatóak, mint „földdel (tájjal) vagy gabonával (ültetvénnyel) jelölt” helyek.
Teljes méretű kép